A felső-magyarországi bányászattörténeti útvonal interaktív adatbázisa

Rudapithecus lelőhely

Megközelítés:

3,5 km-re északkeletre Rudabányától, vagy 1,5 km-re délre Felsőtelekestől;

Koordináták:

É 48,394442°; K 20,644564°;

Kora:

az 1960-as években kezdődtek feltárások; leletek kora 35 és 8 millió év közötti;

Jelenlegi állapota:

látogatható, a leletek egy része a Múzeumban látható;

Leírás:

Az egykori vasércbánya a miocén kor pannon emeletében (11-10 millió évvel ezelőtt) szárazföldi környezetben, valamint tavi és mocsári körülmények között képződött üledékeket ( homok, agyag, lignit) tár fel.Ezekben a változatos kőzetrétegekben különleges körülmények között halmozódtak fel és maradtak meg az egykori élőlények maradványai. A növénylenyomatok illetve pollenek alapján az egykori vizes élőhelyek több mint 100 növényfaját sikerült azonosítani. A hasonlóan fajgazdag gerinces faunából tömegesen maradtak fenn teknősök és békafélék csontjai, kisebb számban hatalmas masztodonok (a mammuttal távoli rokonságban álló ormányos emlősök), orrszarvúk és háromujjú őslovak maradványai.

Ám talán a legfontosabbak az emberré válás korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű leletei, melyek a lignit rétegekből kerültek elő az 1960-as években. Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa érdekes ősmaradványokat talált a Vilmos-bánya területén. A leleteket 1967-ben juttatta el Kretzoi Miklós paleontológushoz, aki a maradványok között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel. A csontokat meghatározva, egy állkapocs alapján új fajt írt le, melynek a Rudapithecus hungaricus nevet adta, majd közel egy évtizeden át őslénytani ásatásokat folytatott a lelőhelyen. A Rudapithecus az emberszabású majmok között olyan jellegzetességeket mutat, melyek a további ember-ősök irányába vezetnek. A lelőhelyen a Rudapithecus mellett további három új ősi emberszabású majom nemzetség maradványai kerültek elő, melyeket az ásató Bodvapithecus altipalatus, Anapithecus hernyaki, Ataxopithecus serus néven írt le.

A Rudapithecus álkapocs az in situ leletek egyike, vagy természetes módon preparálódott ki a befoglaló kőzetből, vagy a bányaművelés során került felszínre. Ezért az erózió a csontváz többi részét teljesen tönkretette, eltüntette. A leletkörnyezet nem ismert, mert Hernyák Gábor csak a bányarészt tudta megadni, ahol a leletet megtalálta, a gyűjtés nem ásatáson, szervezett módon folyt. Ráadásul a meddőhányóból került elő, megbolygatott, átforgatott kőzetrétegekből. Maga a csontmaradvány is rossz állapotú, mivel a földnedvességből kiszáradó felszíni leletet a víz, jég és szél rongálta. Rudi maradványainak más darabja nem került elő, a többi lelet más egyedektől származik.

Azóta is folynak az ásatások, melyek során még több koponyamaradványt találtak. Az összes főemlőslelet több mint 200 darab, koruk 35 - 8 millió év közötti, ezen belül a Rudapithecusok 12 - 8 millió évesek. Nincs a Földön még egy olyan lelőhely, ahol 27 millió évre kiterjedő főemlőslelőhely lenne. Bár az első lelet nem ásatáson került elő, hanem véletlen felfedezés révén, a fajleírást követően, 1971-től Rudabányán folyamatos az ásatás.


   Hallgassa meg a leírást

   Nézze meg a fényképalbumot

   Nézze meg a helyszínről készített felvételeket

   Nézze meg a térképet


   Vissza a lap tetejére