A felső-magyarországi bányászattörténeti útvonal interaktív adatbázisa

Fehér-hegyi kőfejtő

Megközelítés:

Telkibányától 5 km-re észak-keletre;

Koordináták:

É 48° 30,183'; K 21° 24,65'; 424 m tengerszint feletti magasság;

Kora:

-

Jelenlegi állapota:

Könnyen járható, növényzettől mentes;

Leírás:

A Fehér-hegy kőfejtője a hegy nevéhez méltóan fehér színű riolitot tár fel. A riolit és a riolittufa Telkibánya környékének a felszínen legelterjedtebb vulkáni kőzete. A kőfejtő és környéke ismert lelőhelye számos jellegzetes telkibányai ásványfajnak.

A riolit magas, általában 69 % feletti SiO2-tartalmú vulkáni kőzet. A vulkanizmus megindulásakor a földkéreg anyagából megolvadó, felszín felé nyomuló magmát eleinte döntően az alacsonyabb olvadáspontú ásványok, a kvarc és más magas SiO2-tartalmú szilikátok olvadéka alkotja. Ez az olvadék sűrűn folyós, így a láva nem jut messzire: kinyomulási helyei meredek oldalú kúpokat alkotnak. Az illóanyagoknak a csökkenő nyomással elkülönülő buborékjai sem egykönnyen jutnak ki belőle, sokszor maradnak vissza hólyagüregek formájában. A riolit gyakran bele is dermed a felnyomulási csatornákba, és a felgyülemlő feszültség robbanásokat eredményez: ennek termékei a lávakőzeteknél elterjedtebb riolittufák.

A friss, zömmel kőzetüvegből álló riolit még fekete színű. Kifehéredése, illetve a barnás-sárgás-vöröses árnyalatok megjelenése annak köszönhető, hogy az erősen porózus kőzetet átjáró, sok esetben még meleg és sok oldott anyagot tartalmazó vízzel érintkezve megindul a szabálytalan szerkezetű, könnyen málló vulkáni üveg átkristályosodása. Zömmel fehér agyagásványok (kaolinit, illit, szmektitek) és vöröses vashidroxidok (goethit) formálódnak így, de a melegforrások csatornáinak környezetében számos egyéb ásvány is kiválik a repedések és hólyagüregek falain. A kőzet lemezes elválása, illetve a lemezek mentén látható színes sávok a láva egykori lemezes folyásának nyomait őrzik.

A hólyagüregek leggyakoribb kitöltése a fennőtt, drúzás vagy prizmás kvarc. A nagyobb üregekben nem ritkák az 1-2 cm-es, víztiszta hegyikristályok és a hasonló méretű, sárgás baritkristályok. Bár jóval apróbbak, nem hiányoznak a szulfidásványok (és az azok elbomlása utáni szulfátásványok) sem, melyek erekben dúsulnak. Ezek főként a hegygerincen kibúvó telérekben, illetve az azokra telepített horpák (bányászati gödrök) hányóiban fordulnak elő jelentősebb mennyiségben. Zöldköves hányóanyag a bányafal omladékában is felfedezhető.


Hallgassa meg a leírást

Nézze meg a fényképalbumot

Nézze meg a helyszínről készített felvételeket

Nézze meg a térképet