A felső-magyarországi bányászattörténeti útvonal interaktív adatbázisa

Koncfalva, ipartörténeti rom

Megközelítés:

Telkibányától 3km-re ÉK-re, Fehér-hegy DNy-i oldal;

Koordináták:

N 48° 29,350'; E 21° 24,283'; 380 m tengerszint feletti magasság;

Kora:

XV. század;

Jelenlegi állapota:

28 épület romos, az erdő által visszahódított falamaradványai;

Leírás:

A kitermelt nyers ércek feldolgozása a középkorban, sőt később az újkorban is részben vagy egészen önálló kis telepeken történt. A Konczfalvának nevezett bányatelep, amelynek romjai a Veresvíz-völgyben fennmaradtak, fekvésénél, a leggazdagabb Kánya-hegyi bányaterület és az ahhoz vezető altáró közelségénél fogva a legfontosabb volt a terület hasonló létesítményei között.

A mm-esnél nagyobbra csak ritkán nőtt aranyszemcsék, valamint az aranyat és ezüstöt tartalmazó szulfidásványok az ércben hintve, vagy repedések menti erekben fordulnak elő. A kemény, kovás ércet mindenekelőtt össze kellett törni olyan apróra, hogy csaknem tiszta arany- és meddő (kvarc és egyéb) töredékekből álló zúzalékot kapjunk. Ezt kezdetben kézzel, majd később vízzel meghajtott törőkben végezték kalapácsok és kemény kvarcitból faragott őrlőkövek segítségével. Az őrleményből a meddőnél jóval nagyobb fajsúlyú aranyat mosással és ülepítéssel választották el.

Az ehhez szükséges víz állandó hozamát a patakok felduzzasztásával, víztározókkal biztosították. A középkorban az így kapott dúsítmány olvasztását is helyben végezték az erdők bükkfájából égetett faszénnel; a későbbi időszakban Szomolnokra és Aranyidára szállították. A malmokat hajtó és az ülepítéshez használt víz részben a Kánya-hegy alá nyúló Veresvízi-altáróból származott.


Hallgassa meg a leírást

Nézze meg a fényképalbumot

Nézze meg a helyszínről készített felvételeket

Nézze meg a térképet