A felső-magyarországi bányászattörténeti útvonal interaktív adatbázisa

Miskolci Egyetem

Megközelítés:

3515 Miskolc, Egyetemváros;

Koordináták:

É 48,081305°; K 20,764453°;

Kora:

Egyenes ági leszármazottja az 1735-ben alapított Selmecbányai Bányászati Iskolának (Bergschule);

Jelenlegi állapota:

Az Egyetemen körülbelül 15 000 diák tanul, és az oktatók, kutatók és egyéb alkalmazottak száma eléri a 2000-t;

Leírás:

A Miskolci Egyetem Magyarország legnagyobb "campus"-ában egy 99 hektár területű parkosított környezetben található. Közelében, a Bükk hegység lábánál fekszik Miskolc-Tapolca, amely népszerű és kedvelt üdülőhely.

Az Egyetemen körülbelül 15 000 diák tanul, és az oktatók, kutatók és egyéb alkalmazottak száma eléri a 2000-t. Az Egyetem szellemi és kulturális kapcsolatot épített ki Miskolc városával, fontos szerepet játszik a város és a régió vérkeringésében és gazdasági folyamataiban.

A Miskolci Egyetem története több, mit 275 évre nyúlik vissza. Az Egyetem elődje, a selmecbányai bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule) a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény volt.

1735-ben III. Károly által alapította a bányászati-kohászati tanintézetet (Bergschule) Selmecbányán (mai neve Banská Štiavnica) azzal a céllal, hogy az ipari forradalom kihívásainak megfelelő szakembereket képezzenek a magyarországi nemesfém és rézércbányászat számára. A Habsburg Birodalomban ez volt az első állami alapítású felsőoktatási intézmény.

1762 és 1770 között négy tanszék, a Fémtani, a Kémiai, az Ásványtani és a Bányászati tanszékek jöttek létre, és az intézmény akadémiai minősítést kapott (Bergakademie). Az akadémián az egész Habsburg birodalom számára képeztek szakembereket.

A 19. század első felében az akadémia tevékenysége tovább bővült. Ekkoriban a hallgatók száma körülbelül 500 volt. a hallgatók a Habsburg Birodalom különböző területeiről, illetve más országokból érkeztek. 1846-ban az akadémia kibővült az erdészeti főiskolával.

A szabadságharcot követő, 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követően a Bányászati Akadémia magyar intézménnyé vált, és a Magyar Királyi Bányászati akadémia elnevezést kapta. 1868 és 1872 között fokozatosan bevezették a magyart, mint oktatási nyelvet. Az első világháborút követően, 1919-ben Selmecbánya az újonnan megalakult Csehszlovákia része lett, ezért a főiskola Sopronba költözött át. Ekkoriban négy területen hirdettek meg képzést: bányamérnöki, szinesfémkohászati, vaskohászati és erdőmérnöki szakokon. 1934-ben a Főiskola - nemzeti érdekeket szolgálva - csatlakozott az újonnan szervezett József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez, mint annak Bányászati, Kohászati és Erdészeti Mérnöki Kara. A három karon ekkor 27 tanszék működött.

A Bányamérnöki és Kohómérnöki Kar ilyen formában működött 1949-ig, amikor a két kar a Miskolcon létrehozott Nehézipari Műszaki Egyetem részévé vált. 1952-ben a Kohómérnöki Kar tanszékei Miskolcra költöztek. A bányamérnök-képzés 1959-ig megoszlott Miskolc és Sopron között: az első két évet Miskolcon oktatták, majd a további éveket Sopronban. 1959-ben. 1959-ben a bányászati tanszékek is Miskolcra költöztek. Így a Sopronban maradt tanszékekből létrejött az Erdészeti és Faipari Egyetem.

Az 1980-as évek elejétől az egyetem új karok kifejlesztésébe kezdett annak szellemében, hogy az intézmény igazi "universitas"-szá váljon. Elsőként az Állam- és Jogtudományi Kar, majd a Gazdaságtudományi Kar jött létre. 1990-ben az intézmény neve Miskolci Egyetem-re változott. Az 1990-es évek végétől további karokkal bővült az Egyetem (Bölcsészettudományi Kar, Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, Comenius Tanítóképző Központ, Egészségügyi Főiskolai Kar).

A Műszaki Földtudományi Kar a Miskolci Egyetem legidősebb kara. Jelenlegi nevét 2000-től viseli. A névváltoztatás azért volt szükséges, mert a bővülő és átstrukturált oktatásnak és kutatásnak megfelelően a korábbi Bányamérnöki Kar elnevezés már nem tükrözte a Kar teljes tevékenységét. A Műszaki Földtudományi Kar Közép-Európában azon kevés egyetemi karok közé tartozik, ahol mérnöki képzés folyik a geológia, hidrogeológia, környezettan, bányászat és szénhidrogén kutatás-termelés ágazatokhoz kapcsolódóan.

A Műszaki Földtudományi Kar kutatási és oktatási tevékenysége összhangban van azzal, hogy növekvő igény van az ásványi nyersanyagok, fosszilis energiahordozók és ivóvízkészletek hatékonyabb felhasználására, mindezt a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés szempontjainak betartásával. A Kar egyik fő célja, hogy olyan környezetet alakítson ki, amely elősegíti az interdiszciplináris kutatást, és széles képzési programokat valósít meg minden képzési szinten.

A Karon végzett diákok el tudják látni az ásványi nyersanyagkutatással és - kitermeléssel, a gazdaságos és környezetbarát hulladékkezeléssel, a nyersanyag-előkészítéssel és egyéb környezetvédelmi feladatokkal kapcsolatos teendőket. A Kar kutatási tevékenysége nemzetközi szinten is ismert és értékelt.


   Hallgassa meg a leírást

   Nézze meg a fényképalbumot

   Nézze meg a helyszínről készített felvételeket

   Nézze meg a térképet


   Vissza a lap tetejére