A felső-magyarországi bányászattörténeti útvonal interaktív adatbázisa

Veresvízi-altáró

Megközelítés:

4,5 km-re, É-ÉK-re Telkibányától, Fehér-hegy DNy-i oldala;

Koordináták:

É 48° 30,040'; K 21° 24,253'; 357 m tengerszint feletti magasság;

Kora:

XV. század;

Jelenlegi állapota:

máig víztelenít, de nem járható;

Leírás:

A malmokat hajtó és az ülepítéshez használt víz részben a Kánya-hegy alá nyúló Veresvízi-altáróból származott. Az altárók olyan bányavágatok a bányaterület legalsó szintjén, amelyek nem érctestek feltárására irányulnak, hanem egy mély fekvésű felszíni pontról fokozatosan emelkedve, a kőzet repedéseibe szivárgó víz levezetésére szolgálnak. E víz egyébként a fejtési üregekben rekedne meg. Az altárók bányászait az érctestek lefejtői tartoztak megfizetni közvetlenül ércet nem termelő, de nélkülözhetetlen munkájukért. Miután az altárót és a fejtési szinteket aknákkal összekötötték, szállítási útvonalul is szolgált az ércfeldolgozó telep felé. Hasonló vágatok tartoztak a többi bányaterülethez is.

A Veresvízi-altáró észak-északnyugat felé mintegy másfél km hosszban nyúlik be a Kánya-hegy alá. Több telért keresztez; utoljára okkeres agyagot fejtettek belőle az 1950-es években. Az altáró a mai napig betölti szerepét, amint azt a belőle kifolyó víz tanúsítja. A víz sok oldott fémet, elsősorban vasat tartalmaz, amely a felszínre lépve kicsapódik a mederben, és vörösre festi azt. A Veres-víz elnevezés tulajdonképpen ennek köszönhetően született a táró megnyitása után.

Egy legenda is fűződik ehhez a névhez. A Protocollum (A mindenkori pap által vezetett hatalmas könyv, mely századok telkibányai történéseit jegyzi) feljegyzése alapján pünkösd előtt pár nappal, 1443-ban, egy gazdag telért fedeztek fel a kánya-hegyi bányában. A bányászok a felfedezett ezüst és arany gazdagságán fellelkesedve még a biztosításokat sem rakták be a vágatot hajtva, hogy gyorsabban haladjanak. Koncz bányatiszt, mikor ellenőrzés közben észlelte a bányaomlás jeleit, felszólította a bányászokat, hogy hagyják el bányát, de ők kinevették, gyávának csúfolták. Bennmaradtak, s hamarosan a bánya beomlott, maga alá temetve 360 bányászt. A vágatból folyó víz veresre váltott a bányászok kiömlő vérétől, azóta hívják Veres-víznek. A történet számos magyar költőt és írót megihletett, több irodalmi mű alapul vette ezt a tragédiát.

Régi dokumentumok igazolják, hogy 1443. június 5-én volt egy földrengés ÉK-Magyarországon, ez a dátum egybeesik a Protocollumban leírt időponttal. Későbbi helyszíni kutatások is bizonyították a földrengés tényét. Ismerve a korabeli technológiát, nem valószínű, hogy 360 bányász egy időben a bányában tartózkodott volna, számuk legfeljebb 120 körül lehetett, mégis ez a tragédia leállította mintegy fél évszázadra a telkibányai bányász tevékenységet.


Hallgassa meg a leírást

Nézze meg a fényképalbumot

Nézze meg a helyszínről készített felvételeket

Nézze meg a térképet